Projekttervezés

Van az a mondás, hogy aki tudja, csinálja, aki nem tudja, tanítja.  Nem tudom, mennyire igaz ez; de néha úgy érzem, hogy aki nem tudja csinálni, az tervezi.  A projektterv főleg arra van, hogy csökkentse a szorongást.  A tankönyvek szerint persze azért érdemes megtervezni a projekteket, hogy fel tudjunk készülni a váratlan fordulatokra.  Hofstaedter törvénye szerint viszont tovább tart megcsinálni, mint az ember gondolná, még akkor is, ha ezt belekalkuláljuk.  A projektterv inkább egy mágikus aktus, eljátszunk vele képzeletben, forgatjuk jobbra-balra, mintegy felkészülünk a vadászatra, ahogy a világ egyik első ránk maradt projektterve is mutatja a lascaux-i barlangban.

Jobb napokon nincs szükségünk ilyesmire, akkor szinte visz az áramlat a célunk felé, még ha el is térünk a tervtől, gyümcsözően térünk el.  Vannak azonban a rosszabb napok, amikor legszívesebben a barlangból se mozdulnánk ki.  Ilyekor segít, ha valaki megmondja, mi a teendőnk, például kihegyezni a dárdákat.  A projekttervvel a jobbik, energiában gazdag énünk üzen a jövőbeli kedvetlen énünknek.  A mániás szakaszból üzenünk a depressziós szakaszba.  A túláradó mániás energia egy részét megragadjuk, és befőttes üvegben elrakjuk ínségesebb napokra.

A jó projektterv tehát nem részletes és pontos, hanem lelkesítő, olyan, mint a befőtt: a gyümölcsben lévő energiát megőrzi.  Belerakjuk az álmunkat, az elképzeléseinket, amikor élesen és színesen látjuk őket, hogy majd elővehessük azon a szürke délutánon, melyen még az álmaink is fakók.

Szóljon hozzá!

Szóljon hozzá elsőként!

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról. TrackBack URI

Itt és most mindenki elmondhatja!