Afférom az időgazdálkodással

Három éve kezdődött az afférom az időgazdálkodással, mikor elolvastam a Getting Things Done című könyvet. Leginkább a címe vonzott, vágytam rá, hogy meg is csináljam mindazt, amit elkezdek. Hónapokig éltem a GTD igéje és módszertana szerint, gyűrtem péntekenként a weekly review-kat, melyek a beígért 20 perc helyett nálam 1-2 óráig tartottak. Végül feladtam. Aztán kitaláltam a saját módszeremet, aztán beleszerettem az Autofocus-ba, melyet könnyűnek és addiktívnak találtam eleinte. Ez a liaison egy évig tartott, most itt állok, módszertan nélkül (és néhány todo-listával különböző adathordozókon). Ideje feltennem a kérdést: mit kaptam tőlük, és mivel maradtak adósaim?

A nőknél hajlamos vagyok kevesebbre becsülni azt, amit kaptam, annál, amit egy új nőtől remélek megkapni. Így van ez itt is. Most már kisebb erőfeszítés elvégezni a nem-szeretem, de muszáj dolgokat. Elfogadtam, hogy engem több minden érdekel. Egyáltalán, jobban tudom, hogy mi érdekel. Ám ha mindez így van, mi hiányzik mégis? Az az érzés, hogy elkezdtem és befejeztem valamit. Getting Things Done.

Túl van értékelve a befejezettség? Vagy én túlértékelem? Nem az számít, hogy tényleg be van-e fejezve, hanem hogy hogyan viszonyulok hozzá. És most, miközben írom ezt, kezdem úgy érezni, hogy fogy ki a szuflám, és nem bukkantam olyan nagyszabású gondolatra, mint vártam. Kacérkodom, hogy mégis kitegyem a netre, a Cult of Done Manifesto szellemében.

Úgy képzeltem az időgazdálkodást, hogy a szobám falán majd lóg egy hatalmas papír, rajta sorban felírva a projektek, mellettük színes filccel húzott vonalak futnak. Ez a projekt 35%-nál tart, azt abbahagytam, és ez a szép hosszú zöld vonal a végén pipával, ez az, amit befejeztem. Ahogy szaporodnak a pipák, úgy leszek egyre elégedettebb. Ezt a megközelítést szeretik a nagyvállalatok is, bizonyára Dilbert főnöke is szeret ilyen vonalakat húzgálni.

Ha már végigvonulnak a nők ezen az íráson, nézzük meg, hogyan festenek a való élet projektjei. Emlékezz vissza az előző párkapcsolatodra. Mi volt az a pont, amikor elkezdődött? Amikor megláttad? Amikor megszólítottad? Amikor először csókolóztatok? Amikor lefeküdtetek? Nem könnyű kérdés, és tapasztalatom szerint azok a párok ünneplik inkább az évfordulójukat, akik egyértelműen tudják mihez kötni, leggyakrabban a házassághoz. A párkapcsolati projekt befejezése ugyanilyen homályos. Ezért is szoktuk azt mondani, hogy nem akkor ért véget a kapcsolat, amikor szakítottunk, hanem az utolsó nyaraláson, azon a bulin, amikor berúgott a másik, stb. Ráadásul mindez még tovább is tart, mint a szakítás, mert egy darabig naponta többször gondolunk a másikra, esetleg találkozni kell vele praktikus okokból. Hogy a natura non facit saltus mondást parafrazáljam, a természetbeli projekteknek nincs eleje és vége.

Csaltam egy kicsit. Tudom, hogy nem ugyanaz lelépni az első éjszaka után vagy húsz év házasság után elválni. De milyen alapon mondjuk az előbbire, hogy megfutamodott, utóbbira, hogy végigcsinálta? Már ha végigcsináltnak tekinthetünk bármit is, amit nem halálunkig csinálunk.

Azért kezdtem írni ezt, hogy megfejtést találjak. Nem találtam. Az egyetlen konklúzió magamnak az lehet, hogy más irányba induljak legközelebb. Az is eredmény, ha kiderítem egy ösvényről, hogy a mocsárba visz. Most megfordulok szépen az ösvényen, és ezt az írást befejezem.

Kész-kultusz

A Kész-kultusz kiáltványát 20 perc alatt írták, mert 20 percük volt megírni. Egy kis ízelítő

1. Három állapot létezik: amikor nem tudod, amikor cselekszel, és amikor kész van.

7. Amint kész vagy vele, már meg is szabadulhatsz tőle.

10. Ami nem sikerült, az késznek számít. Amit elrontottál, az is.

(English) Know more about your happiness