Ide beékelnék egy kis keretes írást arról, hogy mennyire kifürkészhetetlen a véletlen, ahogyan rálelünk gyöngyszemekre.

Mielőtt erre a találkozóra elindultam volna, véletlenszerűen böngésztem, feltehetőleg egy, a facebookon postolt videóból kiindulva az indavideón. Miután lassan kedvencemmé váló, kissé Ali G-be hajló indexes riporterem egyik interjújában Joey Baron nevű dobos Carl Schroeder-t nevezte meg a legradikálisabb személyként, akivel együtt dolgozott, elkezdtem rákeresni. Wikipédia után a Youtube-on néztem utána, ahol egy Karl Schroeder-en akadt meg a szemem. Elindítottam a lejátszást, majd odáig értem, hogy a következő novellája világát akarja elmesélni példaképpen (első perc). Ekkor leállítottam a lejátszót és elmentem a találkánkra. (Hmm. Konzisztensen megbeszélést írok le először, amiket utána átírok találkára. Mi lehet emögött?) A videót a találkozónk után néztem meg, amikoris kiderült, hogy relevánsabb a találkozónk szempontjából, mint Joey Baron és a zene szempontjából. “Mekkora flash!” gondoltam magamban, de nem mondtam ki hangosan, mert ez nem az én szóhasználatom, másrészt akkor magamban beszéltem volna, amit mindenki tesz ugyan, de csak némán.

Az előadásban először arra kaptam fel a fejemet, hogy reggel felkelve az első ami után nyúlunk a szemüveg, amin szűrt, taggelt világ jelenik meg. A “They live” alapmű a sci-fi rajongóknak, amiben a speciális szemüvegeknek különös szerepük volt, a valódi dolgok taggelése meg érdekes ötletnek hangzik, ami egy TED-es videón szintén nagyon megtetszett. De a legnagyobb “flash” akkor ért, amikor a következő állítások is elhangzottak:

• Tudnunk kell, mikor kell a dolgokat kontrollálni és mikor kell hagyni, hogy természetes módon folyjanak le az események.
• A jövő a tudattalatinkat kiszolgáló alkalmazásoké, agent-eké, amelyek gyakran “jobban ismernek téged, mint te saját magadat”.

A fenti állítások érvényesek, amikor egy feladatkezelő alkalmazást írunk, és el is hangzottak ma közöttünk. Minden rendszerbe bele lehet őrülni, ezért néha félre kell tudni tenni azt. A rendszer ki kell bírja ezt a félretevést, sőt, mivel jobban ismerhet minket, a tudatalattinkat, esetleg még maga a rendszer fog szólni, hogy “tegyél félre”. És persze meg kell adja az esélyt arra, hogy őt elővenni ne egy fájdalmas esemény legyen, ne visszatérés egy kínkeserves “munkához”, hanem természetszerűleg jöjjön a vágy, hogy folytassuk (vagy, ha úgy tetszik, újrakezdjük) a használatát. Ajánlom minden sci-fi rajongó, alkalmazás fejlesztést vagy más intelligens rendszer tervezésével foglalkozó figyelmébe a videó megnézését.

Dolgomvan.hu is a Hungarian developed web application defined as “GTD-style”. Sadly, there is no sharing your todos or posting of the crossed-out items to your profile/status and that is my main idea. No offline tools at the moment either to edit todos.

I can only see the missing features, but the ease of use is really amazing. It is sympathetic, that in the original version you are given the choice to save your data in xml, to opt-out easily, and they are even preparing the possibility to reach your data through an API.

Give it a try yourself let me know how you liked it.